A kisrégió napjainkban

Az Északkelet-Békés Megyei Kistérségfejlesztő Egyesület megalapítása gyakorlatilag 1992-re tehető, amikor az egykor Bihar megyéhez tartozott tucatnyi település létrehozta a sarkadi kistérséget. Az egyesületnek ma 14 tagja van, a kistérséghez csatlakozott ugyanis - a történelmileg egyébként nem Békés- Biharhoz tartozó - Doboz és Tarhos. Igaz ugyanakkor az is, hogy az egyesület munkájában Okány és Körösújfalu nem minden esetben vesz részt szervesen, több térségi program - így például a SAPARD-hoz kötődő agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégia - esetén az Észak-Békés megyei kistérség tagjaival szerepel együtt. (1. táblázat)

A települések területének, illetve lakosságszámának vizsgálatából egyértelműen leírható a kistérségi településszerkezet. Ezek szerint a kistérségben az egyetlen, viszonylag „fiatal”, ám igen komoly történelmi múlttal rendelkező város, Sarkad mellett nyolc közepes és öt kisebb méretű község található. Ez a struktúra gyakorlatilag a bihari táj jellegzetességeit hordozza magában, akárcsak az igen alacsonynak mondható népsűrűség (összehasonlításképp: egészre kerekítve az országos átlag 109, a megyei 71 fő/négyzetkilométer). Az alacsony népsűrűség azonban nemcsak történeti okokkal magyarázható: ez összefüggésben van a kisrégió történeti központjának elvesztésével, határ menti helyzetével és a perifériás helyzettel (is) magyarázható gazdasági elmaradottságával. A zömében középfalvas és városhiányos településszerkezet kialakulása azzal is magyarázható, hogy a kisrégió a történelem során igen sok város (Nagyváradtól Szeghalmon és Gyulán át Békéscsabáig) kisebb-nagyobb vonzáskörzetébent élt, s mivel időről időre más és más település alkotott városi fővonzást, nem szilárdultak meg a kistérségi kapcsolatrendszert erősítő fejlődési irányzatok.

A kistérség népsűrűsége - mondhatni: kiüresedése - kapcsán megkerülhetetlen a demográfiai jelenségek számbavétele. Akárcsak sok más mutató tekintetében, a kistérség ebben is a megyei mutatókkal nagyjából egyező - annál egy kicsivel rosszabb -, ám az országos átlagnál jelentősen kedvezőtlenebb „eredményeket” képes csak felmutatni. A kistérség mintegy 32 ezer lakosa - ami nemcsak a népsűrűségi mutatók miatt mondható kevésnek (elég arra gondolni, hogy a „szomszédos” Gyula lakosainak száma meghaladja a 33 ezret) egyértelműen az elöregedésről árulkodik. A hatvanévesnél idősebb lakosok aránya eléri a 21 százalékot, míg a 14 év alattiaké alig haladja meg a húszat. Ez nagyjából azt jelenti, hogy száz időskorúra 91-92 gyermekkorú jut; ez a tízszázalékos öregedési különbség igen jelentősnek mondható.