A kisrégió általános jellemzői

Békés megye északkeleti részén, délről a Fekete- és Kettős-Körös, nyugatról a 47-es számú főút, északról a megyehatár, míg keletről Románia által lehatárolt területen található az a kisrégió, amelyet - végignézve a térség történelmi fejlődését - legtalálóbban a Békés-Bihar elnevezéssel illethetünk. Az Északkelet-Békés megyei kistérség a megye területéből több mint 600 négyzetkilométert foglal magába, központja a 11 ezer lakosú kisváros, Sarkad. A kistérséghez tartozik Sarkad városa mellett mintegy tucatnyi település, amelyek - a közigazgatási rendszer változásaitól függetlenül - történelmi egységet alkotnak immár évszázadok óta. Ez a történelmi egység nagyon jól érzékelhető a vallásos hagyományokban: a megye déli részein meggyökeresedett katolikus vallással szemben itt a református egyház vált meghatározóvá, ami történészek szerint egyértelműen a hajdúk hatására terjedt el a korábban hosszú ideig Bihar megyéhez tartozó területen (a XVII. századtól kezdve a kisrégió központja sokáig viselte a hajdúvárosi rangot). A területen jellemző a magyar nemzetiségű és református vallású lakosok túlsúlya (néhány településen él kisebb-nagyobb lélekszámú roma kisebbség, emellett külön kell még szólni Méhkerékről, amely csaknem egészében románok lakta község). A kistérség települései az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekkel, Trianonnal váltak határ menti községekké és csak az 1950-es évek óta tartoznak Békés megyéhez, a bihari táj jellegzetességeit a mai napig őrzik.

Milyen is ez a bihari táj, milyenek a kisrégió természetföldrajzi jellemzői? Ez a terület a Berettyó-Körös-vidéki területhez tartozik. A térség a Körösök - a Fekete-, illetve a Kettős-Körös -, valamint a Kis- és Nagy-Sárrét vidéke, jellegzetesen alföldi, hegyekből való feltöltődéssel keletkezett süllyedékterület. A kisrégió viszonylag egységesnek mondható természetföldrajzi arculatát a folyóvízi üledékfelhalmozás határozta meg. A 80-85 méteres tengerszint feletti magasságú terület szinte tökéletes síkságnak mondható, felszíne igen változatos. A síksággá formálódott területek a folyamatos feltöltés eredményeként vastag homok-, agyag- és agyagos iszaptakarót kaptak. A felszín talajképző kőzete is ez a vastag, homokos, agyagos, löszös és iszapos üledékréteg. A táj uralkodó talajai kötöttek, nehezen munkálhatók, kedvezőtlen vízháztartásúak (szikesedésre hajlamosak) és gyenge termőképességűek. Zömében savas kémhatású, öntés- és réti talajok jellemzők a területre, amely eredetileg erősen vízjárta térség volt.

A kistérség más alföldi területekhez képest ma is viszonylag gazdag felszíni vizekben, de számottevőnek mondható a felszín alatti vízkészlete is. Ennek persze hátrányai is vannak: a megye belvíz által leginkább veszélyeztetett települései közül több ma is itt található. Geológiai fúrások helyenként jól hasznosítható - bár ebben a kisrégióban még ki nem aknázott - termál-, emellett pedig komoly ivóvízkincset is jeleztek. A terület vízjárását ugyanakkor döntően a határon kívül, Romániában eredő vízfolyások befolyásolják, így azokat a kistérségen belül nemigen lehet szabályozni. Igen egyenlőtlen a vízhozam a román és magyar vízügyi műszaki létesítmények különbözősége miatt és az ad hoc jellegű öntözési vízkivét miatt is. A terület talajvízjárását a felszíni vizek változó mennyisége mellett az ugyancsak ingadozó mennyiségű csapadék is erősen befolyásolja: csapadékos időszakokban egy méter felszín alatti mélységig - s mint az 1999-es és 2000-es belvizek mutatják, akár e fölé is - emelkedhet, míg szárazabb terminusokban akár hat méter mélységig is süllyedhet. A bonyolult vízrendszer sűrű vízhálózat formájában jelenik meg, a helyenként mesterséges csatornahálózat vízhozamát ugyancsak befolyásolják a határon túli vízügyi intézkedések. A kisrégió vízrajzi adottságait a két Körös, a Fekete- és a Sebes-Körös csak elviekben befolyásolja. Mindkét folyó vízhozama igen alacsony - nem számítva persze az árvizes időszakokat -, így lényegében nem rendelkeznek használható vízkészlettel.

A kisrégió természeti adottságai igen kedvezőtlenek. A megyére általában jellemző jó talajadottságokról Északkelet-Békésben nem beszélhetünk. A kisrégió szikesedő pusztái és sztyeppes területei nem biztosítják a hatékony agrártevékenység, csak az extenzív művelés feltételeit. Az éghajlati feltételek általában jónak mondhatók, ám a szélsőséges időjárási jelenségek - aszály, belvíz, fagyveszély - komoly károkat okoznak az agráriumban. A tenyészidőszak hőtöbblete, a napsütéses órák magas száma és a hőmérsékleti adottságok ugyanakkor a pozitív adottságok közé sorolhatók. Agrárkutatók azonban egyértelműen kimutatták, hogy a mezőgazdasági tevékenységet elsősorban a pozitív természetföldrajzi jellemzők ellenére főként a talajadottságok határozzák meg. Ez pedig roppant kedvezőtlen a kisrégió mezőgazdasága és a nagyrészt máig arra épülő kistérségi ipar fejlődése számára.